Kántorné Szegedy Gizella Irma: Égi béke

A Hold elindult hónapos útjára
A Csillagok is kezdtek nagy munkába
Mindegyik ragyogott fehéren, vagy kéken
Csodásak voltak színük szépségében

A Földön is ragyogott egy Csillag
Kicsiny gyermek fénylő szeme volt a Csillag
Anyám! szólt, szeretném látni azt a Csillagot
Mely fennem fénylik, míg beteg vagyok
De a Hold világít, tőle elsötétül
Így a Csillag fénye bizony sokat gyengül

Hallotta a Felhő gyermek sóhajtását
Hogy segítsen neki, megoldja óhaját
Beszélt a Hold-dal: - nagyon kérlek -
Csak egy kis időre hadd vegyem el fényed
Így a Hold a felhő mögé ballagott
Lent a Földön a gyermek szeme ragyogott
Segített a szél és hozott még felleget
De már a sírra sírta az esőcseppeket
A gyermek szeme többé nem ragyogott
Kicsiny élete már csendben kialudott

Azóta az Égben mindig nagy a béke
Ember gyakran néz fel a csillagos Égre
A Hold, Nap, Csillagok
A Bolygók kicsik, nagyok
Látja, járják utaikat
Mint Égi nagy utasok

Eljön a hajnal is végtére
Mutatja milyen izzó a Nap fénye

A Csillag tüzét a Nap fénye oltja el
A múlttól a jelen most búcsúztat el

Kántorné Szegedy Gizella Irma: Utazás

Holdat talált az éj

Tükre a tó, oly mély
A völgyben megnyúlnak az árnyak
A szél bont magának szárnyat
Táncolj szél, táncolj
Libegjen rajtad a fátyol

Karját nyújtja felém a szél
Elém áll a Göncölszekér
Utazni visz majd felfelé
Magasra a Csillagok felé
Felveszem ezüstös ruhám
Mit a Hold fénye hint reám
Felöltök mindent ami Ék
A Nap-nak bíbor köntösét

Látom majd a Föld hogy forog
A világűrben mily honos
Magammal viszek egy darab követ
Mely a földről emlék lehet
A kő a földhöz hozzá tartozik
Nem kell vele megdobni valakit

Az utazás remek lehet
Ha a szívem majd nem remeg
Jaj! jön a nagy tragédia
Nem utazhatok sehova
Mégis a Földön maradok
Mert csak parányi porszem vagyok