Fodor Ákos: Párbeszéd

- Csak rémeket látsz...
- Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is.

Fodor Ákos: Haiku

(milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében!)

Haikuk Fodor Ákostól

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

***

csodák torkollnak
a csók kettőspontján át:
közhelytengerbe

***

EPIKTÉTOSZ-VISSZHANG

Sohase mondd: "el-
veszítettem" s e m m i r ő l ;
mondd: "visszadtam".

***

EGY HAIKU TÚLCSORDUL

ikrásodsz, mézem,
színed mélyül, aranyam,
borom, erősödsz;
hunyoroghatok-e még
fényedben, napom?

***

Patt

ha elmondanám:
miért becsüllek nagyra:
vérig sérthetne

***

Koan

„sötét van” mondta
és a lámpa fénye is
belehalványult

***

Axióma

A szeretésen
k í v ü l minden emberi
tett: romépítés.

***

Axióma

ki nem vigasztal
meg, mikor megbántottad,
az nem is szeret

***

A kérés

s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!

***

Kérelem

rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak

***

Műhely-haiku

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

Fodor Ákos: Határok

Van határ, ami attól van,
hogy meghúzzák, kijelölik.
Van természetes határ
— még az sem
változhatatlan.
És van, ami csak akkor és attól,
de attól fogva mindörökre létezik,
hogy megsértettük:
magunkban.